Régen együtt szálltam a széllel
repülni tudtam a fecskékkel.
egy óra alatt bejártam a rétet
magam mögött tudtam az egészet.
Ma megállok minden virágnál,
pirosnál lilánál sárgánál.
Harmatcsepp szivárványt ragyog vissza
mikor a Nap a harmatot feliszza.
Eszembejut egy réges-régi sétám...
ezerjófűvet kerestem a patak partján.
Találtam s szedtem is egy csokorral,
mellé gólyahírt is egy csuporral.
Egyszer a karom felhasította a nád
mikor mentem a kis fahídon át...
a hídnak már helyét sem lelem
az enyészeté lett régen ,...azt hiszem.
Most hídat építek gondolatban.
Csak bele ne szédüljek a patakba...
Emlékek sora száll,repít az égbe,
de olyan is van mi lehúz a mélybe.
Nem megyek még át a "tulsó partra"...
a virág itt is mind szép tarka.
Illatát s színét viszem magammal,
hogy vissza találjak a jövő tavasszal.