Nadine emlékei, a Költőről
Írta: reitinger jolan Dátum: Július 20 2009 06:15:02
A
Évek múlva megszálltam valahol,
hol a táj kint sötét volt és komor,
a Hold egyszerre szobámba sütött,
s a régi vers megint szíven ütött.
Teljes hír
Nadine emlékei, a Költőről
Olvastam valaha - még mint diák -,
egy régebben élt költő dalát.
Távolra ment, igen, egymaga
és padlóján a Hold fehér hava.
S ahogy tűnődött némán fekhelyén,
hangnélkül odaragyogott a fény.
Szobájára olyan nagy csend borult,
hogy szíve ettől elkomorult.
Évek múlva megszálltam valahol,
hol a táj kint sötét volt és komor,
a Hold egyszerre szobámba sütött,
s a régi vers megint szíven ütött.
Rossz érzés volt ez az árvaság,
akkor értettem igazán szavát.
Magány vett körül, idegen szoba
és a padlón a Hold fehér hava.
Szobámban a néma fekhelyem,
hangnélkül ragyogott s hallgatott velem.
Éreztem, míg e fény ellepett,
hogy hatja át szelleme szellemem.
A költőnek nyoma sem volt már rég,
de akkor ott megérintettem szívét.