Hátranéztem; valóban, már sokat éltem
előfordultam sok helyen.
Elárulja magát a lélek. Titkait
elfecsegni nemcsak az ágyban lehet
váratlanul versben is; megtörtént
minden megtörténik a valóságban...
akkor az én lelkem
megkötözve'-, végig mellettem hevert
-miközben tetszelegtem
jókor, majdnem boldognak születtem!
Jól kibéleltete lelkemet
a tér, forma és szín - tanítás okán
közben mégis átlényegültem, mint egy szfinksz
a Királyok-völgyében, amit gnómmá mart
idő és homok. Istenített Gyerek-sereg
bennük tetszelegtem... szivárványszín
szeretetüket képzeltem?
Díszletben; kígyómarás után -most ébredtem?
Mondj igazat! - persze, hogy "jövendőmondómat"
kikacagtam. Lármáztam. Olykor szóltam, de
nem saját' hangon... kérdeztem, de
senki nem állt meg mellettem.
Fényesítek egy kicsit patinássá mattult
ábrázatomon
hátrább tolom öreg, beteg valódimat
- Mit nekem darabokra hullt
sarkaiból kifordulni készülő Világ!
Túllendültem, - mit tudom én unokám lesz-e?
-korom miatt megilletne -
Gyere Világ unokámnak felcsapni ne restellj
beszélgessünk, ülj Te az ölembe!
2009. június 17.