Te nem tudod, de velem vagy minden éjszaka.
Bár nem tudod, reggelente tőlem indulsz haza.
Te nem érzed, pedig kezed fogom minden éjjel.
Bár nem érzed, csókolom ajkad minden holdtöltében.
Ha leszáll az éj, s párnámra hajtom fejem,
te vársz rám az ágy melegében.
Ha elnyom az álom, te ölelsz, mint rég,
s percenként súgod, mennyire szeretsz még.
Ha első sugaraival megjön a hajnal,
búcsúzol, s útra kelsz az erőtlen Nappal.
Te nem tudod, velem vagy minden éjjel.
Te nem érzed, csókolom ajkad minden holdtöltében.