Őszi csendben naplementén
Festőállványán a müvész
Megrajzolná a lehangoló éneket.
Égő napban
Az olvadó idő
Frissen vetett búzaföldre,rácsepeg..
S annyi vér van
Mintha Pipacs lenne
Leszedjem ?
Estnek csendje
Levelek hasán
A világosság visszaverődik,rezgésben.
Mintha az éjt uralná
Egyháztagok a csillagok ezrede,
A Hold emelkedne,fénye hirdetné a csendet körülötte.
Mesés egy éjjel,újholdnak hajója
Aranyhalak között úszkál
S megjött a siratóra.
Összehuzott kezek
Szorítják a ruházatot,testet...
Őszben sírnak a fák,kevesen nincsenek.
Mert égből a szitáló eső lepereg
Mindenki...madár,ember mereng,
Sajnálják a szelid nyári éjjeleket.