Sok- sok éve már, ha egy szív megáll,
Gyászba borul ezer másik.
Sok-sok éve már, ha valakit megcsókol a halál,
Könnyes lesz sok szem, talán száz is.
Egyszer élünk csak, azután jön az angyal had,
A föld mélye befogad.
Testével vár, a holtakra nyugalom száll,
Csak az békétlen, aki itt marad.
Van olyan, ki várja már, de érte nem jön a Halál,
Tőle sajnálja a csókot,
De van olyan, ki kell neki, hát szó nélkül elviszi
Súg neki ezer bókot,
Hogy higgyen neki, még ha szíve élettel is teli
Elhagy mindent, ami él...
Még ha ezer szem lesz is könnyes. Szívünk nem lesz könnyebb,
Ha valakit elsodor tőlünk a szél.
"Kell ott fenn egy ország, ami talán ránk is vár"
Ott vár rám is drága nagymamám.
Kezében száz virág, mosolyában a nagyvilág.
Szemében minden csillag ott ragyog,
Boldogok leszünk, mert végre ott vagyok.
Az ég végre nem lesz magasabb, mint a karom hossza,
Elmúlik a hosszú évek súlyos sora,
S ha majd homlokon csókol a Halál
Újra ölelhetem a Nagymamám,
Kinek emléke örökké elkísér,
Végig. Míg éltem véget ér.