Nadine emlékei, Tiszavirág
Írta: reitinger jolan Dátum: Július 23 2009 07:21:19
Gy
Emlékszem még találkozónkra,
nem tudtuk, de hozta a végzetet,
Teljes hír
Emlékszem még találkozónkra,
nem tudtuk, de hozta a végzetet,
hangod ízére, szavadra,
miként szívemhez becsengetett.
Milyen gyilkos volt a szerelmünk,
amit a vak szenvedély sodort,
legjobban azt kellett megölnünk,
ami szívünk féltett kincse volt.
Oly rég volt mikor hiú álmom
felújongott " enyém, enyém ",
sok éve történt, s nézz reám most,
eltűnt, mint vágyott tünemény.
Merre, hol van e féktelenség,
oda az elképzelt csoda már,
éppoly hűtlen volt, röpke vendég,
mint folyón nyíló tiszavirág.