Suhanó álmokkal
a vágyak útra keltek,
Ahol a lobbanó tűz,
forró csókot ígérve,
is többet remél.
Napfelé tekingetnek,
az íriszek a nyárba,
Ahol a szívek várnak,
az igazi varázsra.
Lombok alatt meglapult,
csendesen a lét,
Rózsaszirom kelyhébe,
szőve a reményt.
Fénybe rejtett látomások,
tova szálltak,
Ott ahol a Nap,
magasan járhat.
Poros utamat szelve,
szívembe szúr egy érzés,
Szerelem kell, ennyi az egész.
Szerelemcsókjából,
életet remélek,
Esthajnal csillagával,
haza érek.
Vár engemet,
szívem rózsája,
aki a lelkemnek,
a legszebb virága.
Csillagok fénye is,
mellettem ballag,
szívemre hatva,
vágyakat rak.
Szememben,
az igaz könnyek,
Szerelmes lelkem,
csak hozzád köthet.
Összefont kezünkön,
vörösrózsa szirma,
együtt töltött életünk,
balzsamos illata.
Kinyílt a szívben,
az ezüstfény,
amiért,
ragyoghat az ember,
amíg él.