Már nem sírok! Látod? Nevetek!
A világ, szép megint, s a gyermeki szeretet.
Mi tegnap még fájt, ma emlékkép csupán,
Az idő volt orvosom, majd jő a megváltó halál!
Nem sírok én, csak a könnyem pereg!
Nem a bánaté, örömkönnyek ezek
Nem sírom vissza, az elmúlt perceket.
Könnyeim gyógyírként hoznak új életet!
Csak azt kérem; - Isten! Ha még létezel!
Gyermeknek nyújtsd kezed, ne hagyd el!
Nüx leple alatt az álom oly csodás!
Ha leple tovaszáll, akkor te óvd, és vigyázd!