átlépett fejem fölött
a múlt, csillagport hintve
vén-fejemre -bizonygatnom
minek: őszintén szerettelek
bebocsátást nem kért szerelmünk
ajtóstól rontott ránk
száguldása előcsalta Asszonyból a Lányt
szárnyalásom hevétől oly gyorsan
olvadt távolságtartásod,
akár a márciusi hó; Kinyíltam, mint
egy virág
megtisztultam mámoromban
mi fergetegként általad zúdult rám
... mit darabokra szaggatott Jégeső Anyád
Sokáig nem hátráltál
lágy bizonyossággal szép szavakból
símítottál hajamra koszorút És: markolva
óvtuk boldogságunkat, egymástól
kiteljesedő vágyunkat
Szerettelek. Látod! életem része vagy
... számon tartalak
átlépett fejem fölött a múlt, csillagport
hintett szívemre: Telhet, múlhat az idő
számomra a múlt... szép marad
2009. július 23.