Húsomba vérző stigmákat égettetek,
Most ég és Föld között félholtan lebegek.
Szűkölő testemből immár sokadszor kilépek,
Most hozzátok fordulok, kik odaát éltek.
A mindenség körbefonja elernyedt tagjaim,
A levegő hercege szorosan magához szorít.
Láthatatlan csókot lehel könnyes szemeimre,
Démoni erőt sugároz vívódó lelkembe.
Keserű fájdalomcseppek hagyják el bőrömet,
Életem gyógyulatlan sebei belém szögeket vertek.
Már látom, amiről álmodoztam hajdanán..
A magasban vár rám az igazi mennyország..
2009. május 25.