Szemhéjaim alól kibuggyant egy könnycsepp
Lelkem mélyén lakozott...
Hullása megállott egy zsenge virág szirmán
Cseppenése, milliónyi fényben csillogott.
Világosságnak sugara gyorsan észrevette
Rögtön kérdésében volt:
Érzem melegét,harmatcsepp nem vagy...
Honnét jössz, mi voltál ott?
Könnycseppem megszólalt:A nagy csodában válaszolt
Én,kevés vagyok a lélekből
Egy forró áradat,
Mindíg a mélyböl feltörő
Átjárva ki nem tudja a végtelent,és száguldok...
A fájdalom vize vagyok.