HÉTMÉRFÖLDES CSIZMÁM
V. rész
Csizmám felöltöttem,
hátamon tarisznyám,
látogatni megyek téged gyönyörű szép hazám.
Elérem a várost,
a fenséges Gyulát,
pazar sétány fogad, félkörben szeli át belvárosát.
Csodálatos szökőkút,
virágok ezerje,
szemet gyönyörködtető minden egyes köztere.
Büszkesége a vár,
épségben megmaradt,
küzdött érte osztrák, magyar és párszor török had.
A vár udvarán őrt áll,
páncélban egy vitéz,
büszke lova hátáról kémlel, tettre, harcra kész.
Károly Róbert király
letette alapjait,
Zsigmond uralkodónk megtiszteli véle, Losonczyt.
Később Maróti János,
macsói bán kapta,
fia örökli, de halála után visszaszállott a koronára.
Mátyás királyunké,
később fiáé lett,
Corvin János halála után, néki leánya örökölte meg.
A magyar belharcok
eredményeképpen,
Ferdinánd emberei védték ötszázhuszonkilencben.
Ezerötszázharmincban,
Czibak elfoglalta,
így ez időben a környéket Szapolyai János uralta.
Ötszázötvenkettőben,
Ferdinándé újra,
a török ekkor kétszer is sikertelen ostromolta.
Ezerötszázhatvanhat,
Pertáf basa megjött,
negyvenezer emberrel a vár alá költözött.
Erős téglafalait
negyven ágyú lövi,
kilencheti kemény ostrom után a várat beveszi.
Elfogyott az élelem,
nincs ivóvíz sem,
hős kapitánya a várat feladni kénytelen.
Megállapodnak ugyan,
de a török ezt nem tartja,
az elvonuló katonákat rabságba hurcolja.
Hatszázkilencvennégyben
felszabadul a vár,
későbbiekben Arad miatt nincs jelentősége már.
A bukott szabadságharc
vértanúit itt őrzik,
negyvenkilencben, Aradra őket innen viszik.
Ma a csodálatos
várjátékok színhelye,
szabadtéri színpada a művészetek kegyhelye.
Fogazott falain
lovagi zászlók körben,
tornyán magyar lobogó, piros, fehér, zöldben.
A várkert termálvize
sok kórságot gyógyít,
idős embert és fiatalt egyaránt meghódít.
Búcsúzom a várostól,
az út porát letörlöm,
gyönyörű szép látványát emlékemben őrzöm.
Budapest. 2009. július 13. Albert Ferenc