Ott vagyok arcod végtelen redőiben
Mosolyodra simítom az idő ráncait
Létfájdalmam rozsdás bilincsbe feszít
S feltöri mélységem gátjait.
Puhaléptű ösvényeden örvénylek
Mint vájt mederben folyó patak
Lelkem zuhatagként kicsordul
Hömpölyögve zúdul szavam.
Beléd mosom régvolt vágyaim
Bánat-szemembe hunylak
Hisz látatlan is téged látlak
Pillarácsaim mögé égett a múltad.
Lágyan hajolnak a vágyak
Kibontott sóhajok sejtjein
Messze szállnak a légben
Emlékeim sosemvolt percei.