álmomban házatok kapujában álltál
föléd nőtt az árnyék
szinte rádrogytak a falak
habarcs voltál mi elodázza az omlást
csak szívedről pergett
halkan a vakolat
odabent visszhang
üresség
a falakban pedig a te életed
vér
verejték
sosemvolt álmok
tetszhalott vázon a kötőszövet
és te ott álltál
mint szállodák előtt a londínerek
vártad, hogy jöjjön valaki hozzád
mert te onnan el nem mehetsz
rab voltál
otthon voltál
talán nem is voltál
... de még lehetsz