Reggeli vallomás magamnak,
tükörbe és tükör mögé.
Jó egyedül, de mégis fáj...
Magányos percek teával.
Süt a nap,
csak a szívemet
takarja felhő.
A tükör gunyoros
fintorba görbül,
rácsukom az ajtót,
de csak vigyorog.
Tavaszi zsivaj az utcán,
belül néma csönd.
Madár röppen elöttem,
s én vele repülök...