Feletted ragyok,
gondolatod villáma,
szemedben remeg,
az életed,
megélt elmúlása.
Felhevült vágyaidra,
harmat cseppek,
forrón csókolják,
a legszebb érzelmet,
de az esthajnal fényében,
remegnek.
Gyermekláncfűt,
el fújja a szél,
Pillangók szárnyán,
hozzád vissza tér.
Könnyű játéka,
mosolyt csal arcodra,
Gyermeki énednek,
lelked az otthona.
Szivárvány színében,
arcodat látom,
Ahol a Föld,
és az Ég,
összefonódva,
együtt táncol.
Benned a léted,
tündéri lény,
Hajadon,
ragyog,
az ezüstfény.
Feléd fordult,
vágyaim,
bontogatja levelét,
mint a liliom,
Forró tested,
parazsát,
benned szítom.
Esőcseppek,
mossák,
tisztára az életed,
reménythozó vágyaid,
fénylenek.
Csüngök ajkadon,
mint a jégcsap,
csókom szívedig hat.
Gyermeki éned,
újra él,
ahogy,
a Nap,
bíboros fénye kél.