Színház az élet
Színház az élet, játék és játszás
Szomorúról derűsre hirtelen válás.
Eljátszani az életet mások előtt
Más szemére hamis fátylat szőtt.
Színjáték az élet, minden egyes pillanat
Játék a csalfa mosoly, reflex mozzanat.
Bűbájos mosoly, kedves szavak ereje
Mitől rázkódik az ember veleje.
Érdekbarátság, és erőltetett beszéd
Erőltetett dolgod, színjáték az egész.
Hiányzik az őszinte szó a szádból
Szemünket takarja a hamiska fátyol.
Uralkodó trónján ülve embereket fogad
Kedvence mögötte árulókat fogad.
Érdekből elárulja, lázadást szít
Ura holttestén győztesként virít.
Hol van az udvar, hol barátságuk volt,
Hol akkori működő barátságuk honolt.
Éveken át színészkedő áruló nyert
Díszbarátságba ármány kevert.
És megannyi játék lopódzik e világon
Hol erdőben, és fűben, ott van az ágon.
Mindenhol, kis apró megjátszott gesztus
Is színjáték, megjátszott virtus.
Színházban élünk, bábok és mesterek
Kik bábok, már nem is emberek
A saját bábjukká váltak, játékuk miatt
Mögöttük hagyva régi énjükből fontosat.
De ki ítélné el, ez egy színház, az élet
Hisz emberek milliói ebben élnek.
De jegyezzük meg, e váljunk a bábunkká
A régi színjátékunk martalékává