Gyöngyharmaton,
lépkedek eléd,
Vágy-burjánzó,
éjszakában,
nyílik szívemben,
szenvedély.
Rózsás hajnalon,
sziklák csúcsán,
ezüstlik a hideg dér,
Lelkem fázva,
téged kér.
Csókold szívemet,
a holdfényben,
vágyad tengerébe,
lelkem had tegyem.
Muzsikáljon szívem,
füledbe,
százezer dallamot,
mikor a szám a szádra,
forró csókodért hajol.
Becsüljük meg együtt,
a futó éveket...
hogy,
könnyem cseppjei....
a földnek sírva....
soha...
ne hulljanak!
Vörösharmatban ring,
a Nap delelő fénye,
Lelkemben,
lelked ragyog,
mint ezüst érme.