Elhalkult zongora
Ezüst fátyolba öltözött az ég,
alszanak a fák, a fű, s a természet.
Mint védelmező terülök el köztük,
velük csukom álomra szemem.
Felcsendül egy ismerős dallam,
egy tücsök muzsikál egyedül,
játsza a szíve bánatát,
elhagyták,bús,s ilyenkor hegedül.
Összeszorul torkom,
oly' ismerős e muzsika.
Már játszottam egyszer valaha,
de elhagyott a szívem alkotója.
Ide száműztem magam,
mert örökre elhalkult a zongora..