REGGELIVARÁZS
Szeretem a reggeli
bágyadt napsütést, e színes világot.
Ébredő reggel neszeit.
Csend csendes
harmatját. Harmatos levélről lecsöppenő
harmat cseppjében
látszó-játszó
szivárványszín mindenséget.
Madártrillázással, kakaskukorékolással,
kotkodálással
telítve telített hajnali pirkadat álmos alakját.
Éteren átszűrődő, messziről hallatszó vonat
sietős, robogós zakatolását.
Harang sejtelmes
giling-galangjával fűszerezett
galambturbékolást.
Szél borzolta bokrok leheletét,
hársvirág mézédes illatát.
Messziről jövő kutyaugatást,
s fejem felett
szélcsengő lágy mantráját.
Égen lassan kúszó-úszó, más-más formákat
öltő szürkésfehér fellegeket.
Pillanatok varázsát,
réveteg révületet.
Reggel még
magam, magamban vagyok érzését,
magam erős, meszes,
külső ingerektől védett burkát, csigaházát.
Szeretem a hat-világ ember világának szépséges
létét,
éltét,
életét.
Reggeli fahéjas kávém illatos aromáját.
Napok körforgásából kiszakadva énem
ilyenkor éledve él itt, mindenség erejéből
erőt merítve, további hitet adva további léteknek.
(2007-06 módosítva 2009-07-30)