Az anyák leborulnak a sírok fölött,
A varjak csak kacagnak a tragédián.
Sötét felhők tűnnek fel a kékek között,
A varjak zavartan összenéznek a fán.
Eső sír a földre a szomorú égből,
A varjak mint márványszobor ülnek a fán.
Az anyák menekülnek a zápor elől,
S a varjak esernyőt vesznek elő némán.