Az eredeti itt van: https://www.internetszerelem.hu/20.htm
Előttünk már nyálkás lett az úttest.
A biciklispostás csúnyán billegett,
Jól betépett, legalábbis úgy fest,
És nagybőgőnek nézte a kék eget,
S mert a szer jó erős volt és tiszta,
Az alkonypírból így lett dal meg ének,
Nem főszereplő volt, egy sima statiszta,
Reinkarnációja csak az éjnek.
Dallam és az ének. Titkost volt a kotta,
Tincseid mind megannyi írott kottafejek,
Nem kéne más, csak egy jól fent borotva,
S érvénybe lép a vágyott csendrendelet,
Gondoltam, mi vagyunk Dzsoni és Árnika
Kik szeretik egymást, minden buktatón át,
Vagy én vagyok Zeusz, s lejöttem, mint bika,
Hogy elraboljalak, mint ő Európát?
Csak álltam ott kukán, mint Bálám szamara,
Csengetett a postás, gázszámlás vagy hatszor,
Mire feldolgoztam őrjítő hiányod,
Beígérte jöttét öregség vagy aggkor,
De közben éreztem, öreg bár a testem,
A szívem fiatal, és csak érted dobban!
Olyan, mintha fényes koncerteket adna
Egy kopott gitáros - de az én koromban...