Egy éjjel történt fenn az égen,
Angyal szállt a napvidéken.
A fehér pihék véresek voltak,
Az angyal lelkében mély sebet hagytak.
Néhány ember holtan néz az ég felé,
Kifejezéstelen arc, ennyi lenne a lét?
Ők bántották az angyalt, az visszabántott,
Én is csak néhány mocskos férget látok.
Megtetszett nekik a gyémánt a lány szívében,
El akarták venni, kárt téve az angyali létben.
A leány felkészülten várt, tőr a kezében,
Szívét ő nem adja! Azt soha többé nem!
A brutális éjszakának nyomai maradtak,
Vége lett az andalító hangulatnak.
Bár az angyal nem búsul az emberekért,
Lelkében örök feketeség ég.