Kísértet költözött a házba,
léptek nesze fejem fölött,
padláson fények villanása,
a szellem egyre jár, zörög.
Magát a dolgaimba ártja,
lábam alatt van szüntelen,
asztalról az abroszt lerántja,
ágyamhoz fut félmeztelen.
Gyors lábait le sem tisztítva,
egy légvonattal beszökik,
s a függönyön, pici artista,
felszalad a mennyezetig.
Ki ez a pajkos ismeretlen,
e visszajáró ismerős?
Vendég nyaralónk. Idegenben
lakik, de nyáron itt időz.
A fésületlen, a vidéki,
a hárs-illatot lehelő,
kapor és méz-ízű, a réti,
a friss júliusi levegő.