MÉLA/'98
Vergődöm sok-sok vonal között,
Látok, hallok, üvöltözök.
Hánykolódom szerte a világban,
S ezt jól érzik -főképp- a Családban.
Nem találom helyem, mert női voltom
Nem ad választ arra, mi lesz majd a sorsom.
Ha férfi lennék is biztos lenne gondom,
De másképp bántana, hogy lesz-e Utódom./?
Oly kicsi szív fog e' majd dobogni,
Akit a Világra ÉN(!) fogok majd hozni?