Írjunk egy verset a holnapnak...
Igyunk egy pezsgőt! - a holnapnak.
Jaj de a múzsáim hol laknak?
Azt hiszem itt élnek,
bennem csak henyélnek.
- Eladom őket a tegnapnak!
Eladtam mindet, - csak egy maradt!
Megbújt egy nagy vörös kő alatt.
Tudja, ha megfogom
csünghet a homlokon,
ezért a szívemre föltapadt.
Tudja, hogy Ő kell csak Ő nekem,
Ő lesz a holnapom, - végzetem.
Sírva és nevetve,
csókokkal temet be,
itt fekszem sírjában részegen.