Későn érkeztél, minden hiába.
Késő már, hogy visszahoz e világra.
Testem s lelkem már máshol szárnyal,
mindenem, mi volt, magam mögött hagytam.
Téged is. Te voltál mindenem,
boldogságom benned kerestem.
Örömöm voltál s bánatom,
mert mi volt, keserű fájdalom,
mintha millió penge vérző szivem szúrná.
A gondolat, a bánat lett elmémen úrrá.
Döntöttem. Nélküled nem kell az élet.
Eldobom, hisz vele semmit sem érek.
Nem kell, ha te nem vagy velem.
Elmegyek. Szeress mást, mint én téged.
Csak annyit kérek, gondolj néha rám,
mert szeretni foglak, míg világ a világ.
Ezt egy színdarab ihlette. (Én nem forgattam hasonlót a fejemben.)