P-25 Retro nyaralás
Írta: nappalyazat Dátum: Augusztus 04 2009 08:40:58
H
Gyermekkorom nyarainak fénypontja volt a családi sátorozás.
Üdülés előtt halálra dolgoztuk magunkat a szőlőben, hogy kibírja azt az egy hetet, amíg távol vagyunk. Megkapáltuk, befűzködtük, leleveleztük és megpermeteztük.
Teljes hír
P-25 Retro nyaralás
Gyermekkorom nyarainak fénypontja volt a családi sátorozás.
Üdülés előtt halálra dolgoztuk magunkat a szőlőben, hogy kibírja azt az egy hetet, amíg távol vagyunk. Megkapáltuk, befűzködtük, leleveleztük és megpermeteztük. Hajnali 4-kor keltünk, 10-ig kapáltunk-, mert nyáron ugye elég meleg van (Közbe levelezd le a szárát is kislányom, úgy is ott hajolgatsz – szokta mondani anyám.
Szóval jól lefáradva megpakoltuk a Zsigulit: 2 felnőtt + 3 gyerek, lábunk alatt a sátor. Babaülés? – na akkoriban még öv sem volt hátul az autóban. A tetőn műbőr táskában a csomagok, hátul tele sólet, borsó- és babkonzervekkel – hogy hogyan bírtuk ki instant leves nélkül?,
Volt egy kempingfelszerelés, gázfőző, matracok összehajtogatva, műanyag tányérkészlet kis piros kockás bőröndbe- a Yarisomba a fele sem férne el.
Minden évben másfelé mentük, Athénba is kibírtuk légkondicionálás nélkül, igaz, délután 1-re értünk oda, a köztéri kutakból is melegvíz folyt, a görögök éppen sziesztáztak, úgyhogy valahogy 14 évesen az Akropolisz csodáját nem igazán tudtam élvezni.
Mivel mi gyereke tanultunk németül, angolul, könnyen megértettük magunkat mindenhol, kivéve mikor apu nekitolatott egy busznak Jugoszláviában- valahogy nem vette észre, és a helyi lakosok körülvették autónkat, nem engedtek el , míg ki nem ért a rendőrség. Kiabáltak, mutogattak.
Na de bárhova is érkeztünk, jött a kirándulás „legcsaládrombolóbb” része - a sátorverés. Mivel ezt évente csupán egyszer végeztük, soha sem sikerült 2 óránál rövidebb idő alatt összehoznunk, pláne, hogy anyu minden évben másfajta sátrat bérelt. De persze végre állt a sátor, jöhetett a lecsókészítés – az otthonról hozott, autóban nyomorgatott paprikából, paradicsomból, amit úgy gondolom, egyetlen gyerek sem szeret – de ez valahogy nem hatotta meg szüleinket.
A sátor általában kétfülkés volt, mindegyikbe egy-egy kétszemélyes gumimatracot préseltünk be, képzelhetitek a ½ literes lábpumpával meddig tartott apukánknak a felfújásuk – és hogy milyen kényelmes volt a huplikon az alvás – pláne hármasban a testvéreimmel – valaki mindig legördült a széléről. Mindig melegítőben aludtunk, és 8-kor le kellett feküdnünk, mert a gyereknek a rendszeresség a legfontosabb. Bulgáriában egy diszkó mellett vertünk sátrat, de ez ugye csak este derült ki, sóhajtozva gondoltam rá, hogy milyen jó lenne szülők nélkül szórakozni.
Bárhol jártunk, minden templomot, romot nevezetességet meg kellett nézni, ezért én a mai napig gyűlölöm szüleimet- mert 5 évesen, de még 15 évesen sem tudtam értékelni a kötelezően megtekintendő nevezetességeket.
Olyan nyár nem volt, hogy ne történt volna valami. Kilyukadt a gumimatrac, szivárgott a gáz a gázfőzőből, Törökországban leégett a sátor eleje- ez volt a legborzasztóbb élmény, azóta nem sátraztunk.
A sátorbontás és becsomagolás is többlépcsős művelet volt, többször próbáltuk belerakni a zsákjába, de általában ez csak sokadszorra sikerült.
A nyaraláskor mindig irigykedve néztem a németeket, olaszokat, akik ugye még tévét is hoztak a nyaralásra, mi pedig hát még a híreket sem tudtuk meghallgatni itthonról, Kassán egy parkolóőr mondta, hogy maguk felé meg földrengés volt – ez az információ gyors csomagolásra késztetett akkor.
Azóta sok év eltelt, ma már nosztalgiával gondolok vissza ezekre az évekre, de férjemet még sohasem tudtam rávenni a nomád romantikára, csak ha a kádat is visszük – szokta mondani.