úgy ölelj
úgy csókolj
úgy írd a szádra nevem
mintha akkor születnék
- vagy még jobbat mondok:
mintha akkor fúródna a mába
az élet kérésznyi DNS-hulláma
mintha először látnál
először
és utoljára
az a pillanat mikor feltéped
a vákuumcsomagolt semmit
hogy fényt és levegőt tölts bele
és rájöjj, nincs olyan, hogy fekete
az csak minden más szín hiánya
önmagadban te sem lehetsz
az a gyász mibe temeted magad
a gyászban az élet fáj
soha nem a halál
nem az sír, kiről lefoszlik a hús
hanem kiben lüktet még a láz
kellek hozzá, hogy tudd
milyen az mikor szeretnek
mikor dalnak tartanak
nem kopott ablakkeretnek
a Sallai utcában...
ölelj hát
csókolj
ajkaddal írd rám:
még kellek
én szeretlek
veled vagyok
s ha kell: eltemetlek