P-26 Egy új élet
Írta: nappalyazat Dátum: Augusztus 04 2009 08:41:25
H
Egy nyári napon kezdődött minden. Mint az átlagos tinédzserek, én is elkezdtem az alakommal foglalkozni. Erre semmi okom nem volt, hisz amióta az eszemet tudtam, mindig is nádszál vékony voltam.
Teljes hír
P-26 Egy új élet
Egy nyári napon kezdődött minden. Mint az átlagos tinédzserek, én is elkezdtem az alakommal foglalkozni. Erre semmi okom nem volt, hisz amióta az eszemet tudtam, mindig is nádszál vékony voltam.
Az egyik napon a szokásosnál is kevesebbet ettem. S nem tűnt fel, hogy 5 nap múlva az étkezésem napi egyre csökkent. Ami egyetlen egy joghurt volt reggel 10-kor. Nem éreztem semmit, csak egy kis fejfájást és szédülést. Rendszeresen mértem a súlyom minden nap. Általában 38kg voltam. Kedvtelenség gyötört, semmi más.
Egy délután Midoo a barátnőm feljött hozzám. Ő és Essván – a másik haverom- tudtak erről csak. Midoo nagyon haragudott rám. Ordított velem, és mindennek lehordott. Az nap estére a barátom is szakított velem. Csupán egy régi pletyka miatt engem okolt. Nagyon megviseltek a történtek. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy a következő napot az unokatesómnál töltöm. Mindenkitől távol. Amint leértem úgy döntöttünk focizunk. Még többet akartam mozogni és fogyni egyben. Javában folyt a meccs, mikor rosszul léptem a labdához a kimerültségtől, és felestem. Pont a karomra zuhantam, iszonyatosan fájt. Nem sírtam, mert erősnek akartam mutatni magam. Mamám megnézte. –Ez bizony eltört- mondta. Azzal mentünk a kórházba egyenesen. Miközben begipszelték a kezem, anyu is megérkezett. Behívott mind a kettőnket az orvos. Kivizsgálást kért, mert aggódott az elvékonyodott csontjaimért. Ez alatt kiderült, hogy 37kg-ra fogytam. Anorexiás voltam, depressziós és pánikbeteg. Így bent tartottak, amíg ki nem gyógyultam mindegyikből. Féltem, hogy mi lesz ezek után. Arra számítottam, hogy mindenki elfordul tőlem. De nem, anyukám és a bátyám nagyon kedvesek voltak velem. Magukat okolták minden miatt. Teltek múltak a napok, és jobban éreztem magam. Fényképezőgépet kaptam, amivel minden egyes pillanatomat megörökítettem. A pszichológussal mindent megbeszéltem. Elmondtam neki, hogy minden csak úgy jött, és az életemmé vált. Ő bíztatott, hogy próbáljak talpra állni. Sikerült. Hazaengedtek, és az autóban ülve a bátyámmal énekeltünk. „Színezd újra, színezd újra! Az életed, ha megfakulna…” Ekkor anya bejelentette, hogy elköltözünk. Nagyon sajnálta a dolgot. Hiszen most tértem volna vissza a barátaimhoz. Nem bántam, hiszen ők hagyták, hogy kórházba kerüljek. –Azt mondtam nekik, hogy büntetésben vagy. Sajnálom Kicsim. –adta vissza a telefonom anyu. Visszakapcsolva megnéztem a 20 üzenetközül az egyiket. A volt barátom írta idegesen. „Hol vagy már?” Behunytam a szemem, és kettétörtem a SIM kártyám, majd kidobtam az ablakon.
Készítettem egy közös fotót a családi ”utazásról”, immár az új életemben, ami ezen a nyáron kezdődött.