P-37 NYARALÁS AZ ŐRSÉGBEN
Írta: nappalyazat Dátum: Augusztus 04 2009 08:43:19
H
Ezúttal is az Őrséget választottuk nyaralásunk célpontjául. Kis csapatunk meg is érkezett a gombaszezon kellős közepén, kedvenc, kicsi, erdőkkel körülvett, csendes falucskánkba.
Teljes hír
P-37 NYARALÁS AZ ŐRSÉGBEN
Ezúttal is az Őrséget választottuk nyaralásunk célpontjául. Kis csapatunk meg is érkezett a gombaszezon kellős közepén, kedvenc, kicsi, erdőkkel körülvett, csendes falucskánkba. Mivel este érkeztünk, elhatároztuk, hogy másnap nagyon sok gombát, főleg vargányát szedünk, és abból készül az ebédünk is.
Mire felébredtünk magasan járt a Nap az égen, a háziak pedig nevetve mesélték, hogy egy fia gomba sincs már a közeli erdőben, mert egy másik gombavadász csapat hajnalban kiment, és mind felszedte. Éppen most eszik reggelire, finom törkölypálinkával fűszerezve.
Erre aztán mi is felhúztuk gumicsizmáinkat és elindultunk, hogy azért is szedünk gombát. Természetesen egy szemet sem találtunk. Lógó orral értünk haza, és mivel éhesek voltunk elfogadtuk a háziak kakaspörköltjét. Ráadásul jó kis darab tökös-mákos rétes is került a tányérunkra.
Délután aztán erősen fogadkozva, hogy korán kelünk, kimentünk kedvenc tavacskánkhoz fürdeni. Kiket találtunk ott? A másik csapatot, akik békésen napoztak a tó partján. Erre aztán hatalmas hurrá kiáltással vízbe vetettük magunkat, és locsoltuk a napozókat, ahol értük, mire ők is a tóba kényszerültek. Aztán már csak zsivajt lehetett hallani, meg hatalmas párát lehetett látni a tó körül.
Estefelé aztán kibékültünk a másik csapattal, de amikor kérdezték, hogy megyünk-e reggel gombászni, szemünket forgatva mondtuk, hogy mi aztán nem, á dehogy! Nem kelünk korán!
Lefekvés előtt elkértük a háziaktól az összes csörgő órát. Mind hajnali négyre állítottuk őket. Ez még nem volt elég, hanem megkértük a háziakat, hogy keltsenek fel bennünket hajnali négykor bármi áron. Így is történt. Nagy keservesen felöltöztünk, és még sötét volt, amikor elindultunk az erdő felé. Mire beértünk az erdőbe már hajnalodott, egy-egy fénycsík is beszökött a fák közé. Csend volt, csak a csizmánk ropogását lehetett hallani. Még aludtak a fák, a bokrok, meg a madarak is. Aztán elkezdtünk gombák után keresgélni. Egy darabig semmit sem találtunk, egyszer csak egy bokor mellett megláttam! Gyönyörű, fehéres kalapú vargánya volt. Sikoltani akartam az örömtől, de hang nem jött a torkomra, csak néztem reszketve a vadászok izgalmával. Amikor kiemeltem az avarból, akkor tudtam csak kiabálni, gyertek, gyertek, nézzétek meg mit találtam! Azon a kis helyen egy fél kosár egészséges vargányát találtunk. A kisebbet is felszedtük, mert az a mondás, hogy amit meglátnak, azt ki kell venni, mert elszárad. Találtunk még nagyon sokféle gombát. Róka, galambica, őzláb, szarvas, mind felszedtük. A végén már úgy tele voltunk, hogy kénytelenek voltunk megfordulni, és hazamenni. Otthon aztán elkezdődött a reggeli készítés. Nyoma sem volt fáradtságnak, álmosságnak, mindenki szortírozott, vagdalt, és már azon tanakodott, hogy hogyan kell a patakban rákászni, mivelhogy még senkise rákászott közülünk. Nagyon sok fekete rákot láttunk előző nap a patakban, ezért készülődtünk a nagy rákászásra is.