Tündököltem.
Mint egy csillag,
úgy ragyogtam be az eget.
Mosolyt írtam kövér felhők,
sötét álarcára ,
s a jégesőt csillámporrá szőttem szét.
Szerelmes voltam.
A boldogság karjában,
a halál nem létezett.
Szívem megálljt parancsolt,
az idő múlandó percének,
s eggyütt éltük át a végtelent.
Elmúlt.
A jövöt szeretted volna,
s közben hagytad veszni,
a jelen gyönyörű ajándékait.
A végtelen véges lett,
s az elmúlás szele megérintette szívedet..
Örökre elhagytál..