TRIANON, A HAZA MÉSZÁRSZÉKBEN
1920
Ezerkilencszázhúsz, március tizenötödike,
A Huszárik-kormány lemond a jövőtől félve.
Nem akarják felvállalni a nagy felelősséget,
Mit a párizsi béketárgyalások előre jeleznek.
Ezért Horthy kormányzó döntése alapján,
Simonyi-Semadam Sándor alakít kormányt.
Teleki Pálé lett a külügyminiszteri poszt,
Ennek ellenére Versailles-ba nem ő utazott.
Küldöttségünket gróf Apponyi Albert vezette,
De a tárgyaláson őt senki meg nem kérdezte.
Azaz tárgyalások nem is voltak,csak közölték,
A nagyantant képviselőinek kész elképzelését.
A magyar álláspontot meg sem hallgatták,
Ugyan a dokumentumokat mind megkapták.
Fölényes arroganciával megszületett a döntés,
Számunkra „Mohácsnál” súlyosabb a büntetés.
Mint hóhérbárdja sújtott le a trianoni toll,
A nemzet gyászba borult, őrjöngve tombolt.
Közben körben dölyfösék dörzsölték markukat,
Egy ezredéves államot, darabokra szaggattak.
Pöfeteg nagyurak álláspontja íróasztaluknál,
Egyöntetű döntés: a Magyar Nemzetre halál!
A határokat meghúzván, az senkit nem érdekelt,
Hogy magyarként halna, ki magyarnak született.
A környező hatalmak kéjesen, sóvárogva akarták,
Mindazt, mit egykoron ránk hagyott Árpád atyánk.
A természet gazdagságát, az ásványi kincseket,
Erdőket, mezőket, legelőket és bő termőföldeket.
A kiépített utakat, a lefektetett vasutakat,
Amit egy szorgos nép keserves munkája mutat.
Nagyhatalmi erőik, s fegyvereik tudatában döntve,
Egy nemzetet megalázva, diktátumban közölve.
A stratégia a lényeg,… az ember nem számít,
Minek alapján meghúzták az ország határait.
Elrabolták területünk több mint kétharmadát,
Elcsatolták a lakosság ötvennyolc százalékát.
A Felvidék, Kárpátalja, Erdély és Délvidék,
Nyugat-Magyarország martalócok koncként.
Haderőnk korlátozva harmincötezer főre,
A fegyvergyártás minimumra lecsökkentve.
Ezek után még mi fizessünk kártérítéseket,
A háborús károkért súlyos jóvátételeket.
A békeszerződés pontjainak betartását,
Magyar földre küldött felügyelők vigyázzák.
A megbízott, felhatalmazott úgymond senkik,
Kik aláírásukkal e szennyiratot szentesítik,
Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli nagykövet,
Benárd Ágoston népjóléti miniszter lehet.
Horthy és környezete magyarázza a helyzetet,
A diktátumot, mi a Trianon-palotában született,
Alá kellett írni, de nem tekintik véglegesnek,
A Szent István-i állameszméből nem engednek.
De elveszve termőföldünk hatvanegy százaléka,
Erdőink, faállományunk nyolcvannyolc százaléka,
A fontos vasúthálózatunk hatvankét százaléka,
A kiépített útvonalaink hatvannégy százaléka.
Nyersvas készletünk nyolcvanhárom százaléka,
Fontos nagy ipartelepeink ötvenhat százaléka,
Hitel és bankintézeteink hatvanhét százaléka,
És az összes nemesfémünk a rablók martaléka.
A környező rezsimek személyi politikája,
Biztos halál a magyar hivatalnok számára.
A határon túl beindulnak az elbocsájtások,
Ők megbélyegezve, … „Megbízhatatlanok”.
Ezért aztán sokan jőnek az anyaországba,
Okozván feszültséget mindenki számára.
Van, ki talál munkát, van, aki a nélkül marad,
Komoly nélkülözéssel néznek szembe ez miatt.
A határok mögött rekedt magyarság szenved,
Kitéve az adott rezsim kényének, kedvének.
Saját hazájukban mind hontalanná váltak,
Ott rebellis magyarok, itt idegenek a hazának.
Budapest, 2009. július 19. Albert Ferenc