Kínzás söpört végig akkor a városon
Azon a halálszagú, sötét hajnalon.
Nem láttam mást, csak a sok véres embert,
Ezt a csalódást mért én szenvedtem el?
Most már nem vagyok más,
Mint feketeszárnyú angyal,
Ki röptében száll
Együtt a bajjal.
Mert halált hozok már,
Csak rombolást,
Fekete s kemény pusztítást.
S ahogy egy szánalmas könny
Lecsordul arcomon,
Úgy válok köddé
És várom a pillanatot.
Hisz én vagyok az,
Kit a sors rendelt,
Az egyetlen fekete angyal,
Ki a halált hozza el.