Feszül a csend
Írta: marica Dátum: Augusztus 29 2007 09:02:57
Szemem megbotlik
A szélárnyékban egy vitorláson,
Teljes hír
Ülök.
Nézek a tóval szembe,
Mellettem az éj csendje, még pihen,
Bár már bárány felh? úszik odafenn,
És szél selyme libben a vízen.
Ilyekor csak csodák élnek,
Még nem suhan az élet,
Néha az álom bele horkan,
A légbe, s kérem: Pssz! Csak halkan,
Hogy én se zavarjam
A képet mi elém tárul.
A kecsesen ringó parti nádból,
A nád, mint japán gésa,
Táncát járja,
S legyez? levele suhog,
Ahogy ringatózva mozog
A szell? zenéjére.
Ritmusra hajlik jobbra
Karcsú teste,
Majd vissza balra,
-De szép!-
Most, mint kikelet ablaka,
Nyílik a víz felé,
_ mindent felér
egy ilyen reggel!-
Ülök:
Nincs "mennem kell"
T?röm, ahogy a nád udvarol,
Susogva dalt dalol kedvesen.
-? most a kedvesem.-
Selyme simogat, arcomra csókot ad,
Közben tollvirágot bont koronája,
Pihe puha bársonyába bújik a tekintetem.
Ülök.
Látom a nád közti ablakon,
A kel? életet, keresem a bet?ket,
Hogy megörökítsem a percet,
? a sirály szárnya közt reszket,
Meg bújik a nád alatt,
És elsiklik a légben.
-Ne menj!- Kérem.
A sirály lecsap el?ttem.
A bet?t ugyan nem találom,
De látom:
Azt ahogy a sirály feje vízbe bukik,
Egy pillanat alatt: buggy, pikk,
bekapta a reggelit,
S már kecsesen ring a tó felett,
Cs?re két oldalán lógatja a tetemet.
Mosolygok:
-ott lent, már biztos egyet meg evet,
Hogy ezzel nem siet.-
Ülök,
Szinte meg sem rezdülök.
-De hol vannak a többiek?-
Nézek körül, a béka megörül,
(Ki a nád tövében egy k?n csücsül.)
Amiért észre vettem,
Hálából egyet brekken,
És a vízbe toccsan,
A víz felbuggyan,
A buborékon a napfénye csillan
Szivárványszínben,
Egy szulák is kúszik (szemben,)
A nád karcsú derekán,
Fehér virágokat bont, lám
? is örül a reggelnek.
Felé pillangók repkednek,
Rajtam nevetnek,
Hogy miért bet?ket keresek?
Így ülve elesek,
Szemem megbotlik
A szélárnyékban egy vitorláson,
S ott kotlik,
A vitorla er?sebb szélre vár,
Mert teste szelhetné a vizet már,
És az enyém, összerezzen,
Egy hang harsog a csendben:
- Ma nem kapok reggelit!-