Tiéd minden tér!
Tettnek, szónak súlya van –
árat fizet, tenmagad!
Suttogd el, mi benned ég:
elhagyva anyaméh melegét
fáj a lét, oly bizonytalan!
Köd szitál az álmokon túl –
remélj, egy kéz magához húz!
Érezd az erőt, hogy simul
lelked, oltalmában kivirul
élj, így lesz újra fény!
Békére lelt önmagad –
hagyd a Világot másoknak!
Elég egy mosoly könnyedén
egy gesztus, mi szívet ér
lásd, tiéd itt minden tér!
Kicsorbult pohár hiába vár –
vágna, de már nem hat rád!
Megjártad a poklok kínját,
hírből ismered csak a fűzfát
erőd söpör, mint a szél…
…mint a szél!
/2009.07.19./