Gyűlölöm a felkelő napot,
mert vele nem ad nekem téged.
Az emberek arcán a mosolyt,
mikor hozzád beszélek éppen.
A szerelmes levelekben,
azokat a nagy nagy szíveket.
A romantikus filmekben,
a heppiendeket.
Gyülölöm a véletlent.
s vele minden érzelmet.
Azt a varázslatos pillanatot,
mikor megérintetted a szívem.
A megfejthetetlen álmokat,
miből sírva ébredek fel.
A rádióban a zenéket,
melyeket könnyek közt dúdolok el.
Gyűlölöm,hogy nem ölelsz át,
mikor érzem,hogy elég.
S,hogy az ürességet az életemben,
csak te töltheted be rég.