VOLT VALAHA RÉGEN
Volt valaha régen
egy szép magyar haza,
hajdanában Árpád vezér mireánk hagyta.
A Kárpátokkal ölelt
kincset érő földet,
becsületes harcokban ő hódította meg.
Népünk gyarapodott,
ősanyáink szültek,
vitéz harcosokat, szorgos földművelőket.
Volt ki idemenekült
töröktől, tatártól,
befogadtuk jó szándékkal mind, családostól.
Másokat a hatalom
idetelepített,
ők mind beilleszkedvén, … új hazára leltek.
Látták fejlődését
Magyar Nemzetünknek,
a körülöttünk élő szegény sorsú népek.
Jöttek hozzánk kérni
munkát, kenyeret,
északról, keletről,… s a délen élő emberek.
Jól ment mindnek sora,
ők is sokasodtak,
lélekszámuk egyre nőtt már, már zúgolódtak.
Kenyér után kértek
maguknak házat,…
hamarosan földet,… s legelőt a jószágnak.
Ezt is mind megkapták,
jószívű a magyar,
de a hálátlan törekvő egyre többet akart.
Ezért fellázadtak,
mit adtunk kevés lett,
ránk törtek erőszakkal most már hazát kértek.
Az erőszak győzött,
vezetőnk meg gyáva,
szolgák lettünk mindahányan a saját hazánkban.
Budapest, 2009. június 04. Albert Ferenc