Gyenge hajtásokon bús virág voltam,
bús virág voltál,
kobórlásaink közt hozzád hajoltam,
hozzám hajoltál.
Keringő kacsokkal futottál elém
akkor éppen,
mikor hervadtan bújtam meg levelek
hűvösében.
Tekergő indákon bús virág voltam,
bús virág voltál,
köszönöm, hogy magányomban mégis
magadhoz vontál.
Már csukódó kelyhemet feléd nyitottam
önként,
s lelked lelkembe rejtetted, hogy forrjon
örömkönnyként.