Lesz-e valamikor tökéletes béke?
S lesz-e valaki, aki látja, hogy kinek, mi az értéke?
S komorságomban üldögélve
Mikor leszek az az ember kinek mindjárt vége?
Felállva karosszékemből, önmagam átvervén
Hogy kecmergek át, életem romvermén?
Keserűségemre úgysincs felelet
Mondd, miért nem szeretsz eleget?
Végeérhetetlen zokogok meletted
S ha észrevennéd, azt sem tudod ki a szerelmed
Mikor abbahagyom érted a fuldoklást
Te azonnal elköveted a következő árulást
Én az egyetlen élő leszek
Mikor más észrevesz, addigra én már érted elveszek
S ki lesz ki küzd majd értem?
Ki lesz kinek kell, érzékeny énem?
Elég lett volna annyi mindenből, ami nagyon fáj?
S mire ráérsz, addigra jövök rá, hogy érted kár
Kár érted a fájdalmam, kár a keserűségem?
Fogd a kezem, s válaszolj Szerelmem!
Miért kell érted epednem?
Szekér után futni ami itt hagyott engem?
Túl közel van a fájdalom
Hogy itt vagy, én azt sohasem tudhatom
S ez miért is éri meg nekem?
Mert te vagy az én szerelmem
S mondtad, hogy hiányzom neked
S mondtad, hogy egyszer én leszek a szerelmed
S én hiszek neked