XLVII. szonett
Írta: LouisdelaCruise Dátum: Augusztus 29 2007 15:00:27

---

Lelkem sebzett vad, portyázó élett?l, s
Szívemet,... mely Az vadász nyila terít,

---

Teljes hír

---

Ábrándom a Szép Világ

Lelkem sebzett vad, portyázó élett?l, s
Szívemet,... mely Az vadász nyila terít,
Naponta hazug szájat ad, s térít hitemt?l.
Ábrándom a Szép Világ, vágyom Mindenit!

Mindent, mi borút öl, s tudatlant tanít,
Jót akarva, reá nem legyint némán, s mutat
Tetsz? Igaz utat, mi lény'it tettre bátorít.
Kínom a Hazug szó, s mélán-réveteg kábulat!

Ne félj kegyetlen élett?l, ha jöv?d csúf,
S majd utolér sötét vég, tán rút halál,
S ajkad csak mosoly fárassza, 'mint úgy.
Ne pedig gond csüggessze, s Ál' talány!

Gy?rte lelkem sok 'telenség, s szívem már csak roncs,
Valahol, mint precíz órarúgója sérült, eltörött-kopott!

20070307
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!