Pöfékelek és pötyögök.
Nevetek, utána sírok.
Élek majd meghalok.
Most éppen hol vagyok?
Amíg látok olvasok,
Sokfelé lapozgatok.
Néha bele fáradok,
Szebb napra vágyok.
Már pöfékel a hegy csúcsa,
És hamarosan elönt a láva.
Menekülni már nem lehet
Az emberek mind oda vesztek.
Ha majd rám süt a nap újra,
A madarak is vigan dalolnak.
Ha a gyíkok napfürdőznek
Akkor minden újra szép lesz.