Kéz a kézben sétálnak szépen
a szőke fiú, s barna leány-
A szőke fiú, s a barna leány ,
-e sejtelmes nyári éjszakán.
A folyó felé veszik útjukat,
hol megpecsételik ők a sorsukat,
hol megpecsételik ők a sorsukat,
hol először suttogtak egymásnak titkokat.
Mert titok volt az ő szerelmük,
nem szerethették egymást szabadon.
Nem szerethették egymást szabadon,
Bár mi tiltotta őket, nem égi hatalom-
A család rosszallta – e szép szerelmet,
É szép szerelmet, - e szent frigyet.
E szép szerelmet, e szent frigyet,
mely ma éjjel elveszi éltüket.
Mert azért mennek ők a folyóhoz,
hogy az ő vizébe eggyé váljanak,
Hogy az ő vizébe eggyé váljanak,
s a sápadt Hold segítse majd az útjukat.
S ha jő a reggel., mikor a Hold távozik,
Mikor a Hold távozik, s a Nap felkel,
a folyó felett egy kósza szellő,
a madarakkal majd versenyre kel-
Hisz együtt viszik majd a szomorú hírt,
A szomorú hírt mindenkinek,
Hogy az éjjel a szőke fiú , s barna leány
a hűs habokba leltek végre vigaszt.
A hűs habokba leltek végre vigaszt,
Ott válhattak eggyé teljesen szabadon
Ott, hol nincsen már soha többé,
soha , semmilyen fajta tilalom.