Szükségem lenne egy kupacnyi,
Egy kevés sziklára,
Hogy oda felkapaszkodván
Nézzek LE a világra;
Én magasan,
Én fenn,
Ők, a hangyák,
Ők lenn,
Hadd röhögjem ki, hogy céltalan
Ide-oda szaladnak,
Állítólag fontos dolgok miatt
Sürögnek-forognak,
De nem lelik
A békét,
A nyugalmat,
Vagy az értelmét,
Csak szedik a lábukat,
Mintha égne a házuk,
Futnak ából bébe,
Mintha viszketne a talpuk,
És én csak röhögök, hangosan,
Rekeszizmom vakarva,
Kényszerzubbonyban (mit ők adtak rám),
A gumiszoba falát kaparva!