KAMASZ SZERELEM
Pillanatról pillanatra, percről percre,
napról napra, hétről hétre éreztem
hívásod, végső búcsúd, üzeneted felém.
Jöttél csillagfénnyel, mentél kelő Nappal.
Voltál velem éjeimben, álmaimban;
gyöngyházfényű éjszakában, karjaimban.
Napjaimban, emlékeimben, gondolataimban,
ragyogó napban, szomorú napban.
Kint Nap szökellt, s ragyogott az égnek kékje.
Törtek elő sorban a képek, események
múltból, kamasz létből, dicsekvő, kérkedő
korból, bimbózó, világmegváltó évekből.
Zsongott a boldog diáklét idézete,
s bódított bájoló ifjúság igézete.
Tovaröppent évek, felcsillanó emlékek
lüktettek testemnek ezer zsigerében.
Sárga, rőt, kergetődző, hulló falevelek.
Szökött a mákonynak illó édes álma,
tűnt el pillanatnak illanó varázsa.
Zubogott fejemre élet kegyetlensége.
Haragvó, vad tenger hullámzott palackba zártan.
Elmentél, s vitted magaddal szívem egy darabját,
ifjúságát, a kamaszt, ártatlant, tág szemmel
meredőt, rácsodálkozó naiv hencegőt.
Pillanatról pillanatra, percről percre,
napról napra, hétről hétre éreztem
hívásod, végső búcsúd, üzeneted felém.
Jöttél csillagfénnyel, mentél kelő Nappal.
Voltál velem éjeimben, álmaimban;
gyöngyházfényű éjszakában, karjaimban.
Napjaimban, emlékeimben, gondolataimban,
ragyogó napban, szomorú napban.
(2007-12 módosítva 2009-08-01)