énekeltem,mert éltem.
behunyt szemem sötétjében
andalító, finom muzsikaszó
sietve trillázott ,mint lélek'lasszó.
rendszert rendszereztem,botorkáltam,
hangszeremmel olykor szembe szálltam,
zeném hídjain is evezni próbáltam,
árral szemben mindenkor, körforgásban.
énekeltem,mert éltem.
holtvágányra tévedtem,
Désiré,Antoine?...lekéstem...
minden rongyomat széttéptem.
kezemben a gitár húrja egyre jajgat.
dalfakasztó könnyeit gyűjtögeti s már hallgat.
Vénusz lettem,kartalan Milói,
már csak könnyzápor zúdul,milliónyi.
énekeltem,mert éltem.
fátyoltestet cseréltem,
valakivel.Békében.
higgyük,hogy csak eltévedtem.
teliholdam az égen ragyog,
enyém lett így s már magam vagyok.
frontátvonulásokat észre sem veszem,
mert már a múltam dalol helyettem.
énekeltem,mert éltem.
majd talán újra gőgicsélem
mennyire féltem.
a haláltól.vagy hazudtam létem?
énekeltem,mert éltem!