Magányosan fekszem ágyamban,
Egyedül Te hiányzol mellőlem,
Testünk összeérjen egy lágy dalban,
És kapj egy kis darabot belőlem.
Vágyom, hogy karod öleljen szorosan,
Hosszú perceken, órákon át,
Rögtön nem érzem olyan fontosnak
A világnak búját, bánatát.
De Te messze jársz, nem vagy velem,
Szívem kósza ábrándokat dédelget,
Egy ideje elkerült a szerelem,
A lelkem még egyszer nem vétkezhet.
Ne higgy nekem! Szeress, szelidíts meg,
Hogy újra érezzem az életem,
Bilincsbe vert lelkem szabadítsd meg,
S ígérem: Te leszel a végzetem.