A reggel fürgén besuhant szobámba,
napsugarat lőve szemem sarkába.
Az álom csodából varázs született,
friss reggelen hegedűhúr remegett.
Bűvös zene tört rám, üdve hozzám ért,
védelmet adott, mint harcoson a vért.
Zsongott, szállt finoman a szép szonáta,
szépségét a szívem is megtalálta.
Érzékem, mint forrás egybe csobogott,
a gyönyörűségtől szemem lobogott.
Énekelte testem megújulását,
nincs mi, oltaná lelkem szárnyalását.