Gyöngyvirág szirmai,
a lelkedben ragyogva,
szívedben burjánzó,
vágyak halmaza.
Harmatos igazgyöngy,
csendül,
lelked húrján,
halk dallamát,
az angyalok,
dalolják.
Kibontott értelmeden,
napsugár fénye melegít,
sorsodba rejtezett titkok,
tova szállnak megint.
Napsütötte fensíkon,
játszik veled az élet,
Sorsod útját,
remeteként ne éldd meg!
Igazgyöngyként,
szétgurúl a múltad fénye,
szíved újra,
új utakat remélve.
Aranyfényű,
Naplemente,
ragyogjon reád,
Felkelő nappal,
vár egy hű barát.
Szívében igaz hit,
érzések vágya,
Sóhajaiban,
az önzetlen,
szerelem kiáltása.
Égő fáklyánál,
lelkedet érintve,
szemedben,
csillagként,
fénylik,
életed értelme.
Összefonódott,
szerelemben,
már együtt,
vagytok,
ahol az élet útja,
végtelen sora ragyog...